Miért?
Hogy miért írom le? Hát annak elég sok oka van, de a példa kedvéért menjünk egy picit vissza az időben egészen 1986 nyaráig. Két Ladával és egy Zaporozseccel a család nyaralni indul Miskolcról Várnába a bolgár tengerpartra. Ha Jancsó Miklós rendezi akkor biztos kasszasiker. Az élet rendezte, így nem lett az, én meg 8 évesen lényegében azt se tudtam mi történik. Lesz víz, sok, csak baromi messze van. Aztán persze maradtak emlékek, itt a fejemben és pár darab papírképen. Joguszlávia, az autóban alvás, Vidin, vaskapu, a határon a fertőtlenítő medence, a tenger, a medúzák, az óriási hajók, a büdös boltok. Úgy kb ennyi. Se több, se kevesebb. És ha a kisfiam kérdezi, neki se tudok sokkal többet mesélni, vagy mutatni. De vajon hogy élte meg ezt az én apám? Meg mit csinált mondjuk 1976-ban? Se kép, se videó, se apám. Írni írhatott volna, de apám nem írt. Én meg írok. Hogy miért? Azért, hogy a fiam azt írhassa: apám írt, jókat írt.
Hogy miért írom le? Hát annak elég sok oka van, de a példa kedvéért menjünk egy picit vissza az időben egészen 1986 nyaráig. Két Ladával és egy Zaporozseccel a család nyaralni indul Miskolcról Várnába a bolgár tengerpartra. Ha Jancsó Miklós rendezi akkor biztos kasszasiker. Az élet rendezte, így nem lett az, én meg 8 évesen lényegében azt se tudtam mi történik. Lesz víz, sok, csak baromi messze van. Aztán persze maradtak emlékek, itt a fejemben és pár darab papírképen. Joguszlávia, az autóban alvás, Vidin, vaskapu, a határon a fertőtlenítő medence, a tenger, a medúzák, az óriási hajók, a büdös boltok. Úgy kb ennyi. Se több, se kevesebb. És ha a kisfiam kérdezi, neki se tudok sokkal többet mesélni, vagy mutatni. De vajon hogy élte meg ezt az én apám? Meg mit csinált mondjuk 1976-ban? Se kép, se videó, se apám. Írni írhatott volna, de apám nem írt. Én meg írok. Hogy miért? Azért, hogy a fiam azt írhassa: apám írt, jókat írt.
Bódvai éjszakák
Ez már 2025 augusztus, egy madárgyűrűzőtábor, abból is a jobbik féle. A Ladák eltűntek, Bulgária messzebb mint valaha, én meg már nem 8, hanem picit több. Szőnyi Ferenc pár hete ért célbe a 12500km-es kanadai szörnyűségen, ami miatt minden este úgy alszok el, hogy valahova menni kell. Nesze neked motivációs tréner. Itt is este van, madár kézben már nincs. Sör viszont van és történetek is vannak. Szem csukva, mert úgy jobban látni a történeteket. Aztán meghallom a lényeget, amit egy "kolléga" mesél, miszerint ő már letette a bringát. Az élete része volt (kevesen értik), de már vége. Az én történetem az, hogy én még nem tettem le. Mesélem, hogy többek között voltunk Szentgotthárdtól az Adriai-tengerig, bejártuk Szlovéniát, végigjártuk az országunk hegyeit és most jön a LEJOG. Land's End-től felviszem a bringát a skót feldöldön át John O' Groats-ig. Hozzáteszem, magam sem gondoltam még komolyan ezt az utat. Volt pár tényező ami miatt még ez a történet is csak annyi volt, hogy szem becsuk és figyel. Azt mégse mondhattam, hogy tekerek 12500km-t Kanadában. Közben kiderül, hogy az ő bringája mielőtt pihenni ment, Finnországban beköszönt az északi sarkkörön túlra. John O' Groats egy pillanat alatt elszáll a brit szelekkel. Itt van az új cél. Egy nyamvadt kör a földgömbön.
Ez már 2025 augusztus, egy madárgyűrűzőtábor, abból is a jobbik féle. A Ladák eltűntek, Bulgária messzebb mint valaha, én meg már nem 8, hanem picit több. Szőnyi Ferenc pár hete ért célbe a 12500km-es kanadai szörnyűségen, ami miatt minden este úgy alszok el, hogy valahova menni kell. Nesze neked motivációs tréner. Itt is este van, madár kézben már nincs. Sör viszont van és történetek is vannak. Szem csukva, mert úgy jobban látni a történeteket. Aztán meghallom a lényeget, amit egy "kolléga" mesél, miszerint ő már letette a bringát. Az élete része volt (kevesen értik), de már vége. Az én történetem az, hogy én még nem tettem le. Mesélem, hogy többek között voltunk Szentgotthárdtól az Adriai-tengerig, bejártuk Szlovéniát, végigjártuk az országunk hegyeit és most jön a LEJOG. Land's End-től felviszem a bringát a skót feldöldön át John O' Groats-ig. Hozzáteszem, magam sem gondoltam még komolyan ezt az utat. Volt pár tényező ami miatt még ez a történet is csak annyi volt, hogy szem becsuk és figyel. Azt mégse mondhattam, hogy tekerek 12500km-t Kanadában. Közben kiderül, hogy az ő bringája mielőtt pihenni ment, Finnországban beköszönt az északi sarkkörön túlra. John O' Groats egy pillanat alatt elszáll a brit szelekkel. Itt van az új cél. Egy nyamvadt kör a földgömbön.
"Pista bácsi! Helsinki az nyugat-e?"
2025 ősze. Megvan a start, megvan a cél. Helsinki már nyugat, Rovaniemi meg még mindig észak, de össze lehet kötni őket vonallal. Mi kellhet még? Hát, elég sokminden. Megjegyzem, az ilyen kalandoknál kétféle ember létezik. Van az, aki elindul egy hátizsákkal és minden mást szervez a sors, és vagyok én, aki kisebb túlzással új bicskát vesz, mert nem megy a színe a tányérhoz. Bicska nem kell, bringa igen. Túrabringám csak elektromos van, de most ki akarom hagyni a kalandból a 220-at. Csak a "vas" meg én. Ősz elejére meglett a vas, lehet rajzolgatni. Idő volt bőven. Egy vonalból 10 vonal lett. Vagyis 11, de erről majd később. Közben olyan sok kérdés merül fel bennem, és olyan sokszor zaklatom az AI-t, hogy szerintem csak miattam 1 fokkal emelkedett a Föld átlaghőmérséklete. Finnország viszont még így is hideg. Ehhez nem kell AI, tudom, de rengeteg dologban kezdek tisztábban látni. A kérdések válaszokká avanzsálnak és rohamosan nő az esély, hogy erre én tényleg elmegyek. Már vagy 100-szor végigjártam az utat fejben mikor felmerül az egyik legfontosabb kérdés, hogy akkor egyedül, vagy ne. Ne. Ezt most ne, csak ha nagyon muszáj. Így hát körbemegy a kérdés a potenciálisan hülye ismerőseim között. Válogatott marhákat kell az ilyenre találni. Ugye ott az a bizonyos komfortzóna, amit át kéne lépni MINDENKINEK! Van pár páciens akinél már ott lepattant a dolog, hogy tekerni kell. 2-3 hülye marad a kalapban amiből egy gyors lemorzsolódás után marad 1 lehetséges útitárs. Kollégám, István mond rá egy "lehet"-et. Szóval tuti igent.
2025 ősze. Megvan a start, megvan a cél. Helsinki már nyugat, Rovaniemi meg még mindig észak, de össze lehet kötni őket vonallal. Mi kellhet még? Hát, elég sokminden. Megjegyzem, az ilyen kalandoknál kétféle ember létezik. Van az, aki elindul egy hátizsákkal és minden mást szervez a sors, és vagyok én, aki kisebb túlzással új bicskát vesz, mert nem megy a színe a tányérhoz. Bicska nem kell, bringa igen. Túrabringám csak elektromos van, de most ki akarom hagyni a kalandból a 220-at. Csak a "vas" meg én. Ősz elejére meglett a vas, lehet rajzolgatni. Idő volt bőven. Egy vonalból 10 vonal lett. Vagyis 11, de erről majd később. Közben olyan sok kérdés merül fel bennem, és olyan sokszor zaklatom az AI-t, hogy szerintem csak miattam 1 fokkal emelkedett a Föld átlaghőmérséklete. Finnország viszont még így is hideg. Ehhez nem kell AI, tudom, de rengeteg dologban kezdek tisztábban látni. A kérdések válaszokká avanzsálnak és rohamosan nő az esély, hogy erre én tényleg elmegyek. Már vagy 100-szor végigjártam az utat fejben mikor felmerül az egyik legfontosabb kérdés, hogy akkor egyedül, vagy ne. Ne. Ezt most ne, csak ha nagyon muszáj. Így hát körbemegy a kérdés a potenciálisan hülye ismerőseim között. Válogatott marhákat kell az ilyenre találni. Ugye ott az a bizonyos komfortzóna, amit át kéne lépni MINDENKINEK! Van pár páciens akinél már ott lepattant a dolog, hogy tekerni kell. 2-3 hülye marad a kalapban amiből egy gyors lemorzsolódás után marad 1 lehetséges útitárs. Kollégám, István mond rá egy "lehet"-et. Szóval tuti igent.
Ki gépen száll fölébe, annak csomagolnia kell
2026 eleje. Aki utaztatott már bringákat repülőn az tudja, hogy nem akarja többet. Juss el Budapestre. Szedd szét a bringát, csomagold be, add fel. Az se árt, ha egy gépen utaztok. Ott mondj el két imát, hogy a bringa megjelenjen a csomagkiadónál ÉPSÉGBEN, csomagold ki, rakd össze. Ha minden ok volt akkor a visszaútnál valahonnan szerezz egy dobozt, és kezdődik minden elölről. És akkor még nem is beszéltünk a többi csomagról. Csábító a két óra utazás, de ha te odaérsz, a bringa meg nem, akkor se előre se hátra te meg maradsz a terminálban. Szóval kockáztat a franc. Volt már ilyen, lesz még ilyen, marad az autóút. Ez is fixálva. Most már csak fel kell öltözni.
2026 eleje. Aki utaztatott már bringákat repülőn az tudja, hogy nem akarja többet. Juss el Budapestre. Szedd szét a bringát, csomagold be, add fel. Az se árt, ha egy gépen utaztok. Ott mondj el két imát, hogy a bringa megjelenjen a csomagkiadónál ÉPSÉGBEN, csomagold ki, rakd össze. Ha minden ok volt akkor a visszaútnál valahonnan szerezz egy dobozt, és kezdődik minden elölről. És akkor még nem is beszéltünk a többi csomagról. Csábító a két óra utazás, de ha te odaérsz, a bringa meg nem, akkor se előre se hátra te meg maradsz a terminálban. Szóval kockáztat a franc. Volt már ilyen, lesz még ilyen, marad az autóút. Ez is fixálva. Most már csak fel kell öltözni.
BIKE0-24
2026 tavasza. Kirakom az összes bringás ruhám az ágyra. Siralmas. Ez ide kevés. Vagyis ide is meg oda is. Ideje normális technikai ruházatot beszerezni. Igen, igen tudom: "Régen mi egy melegítő nadrágban meg egy pulcsiban tekertünk haza Belgiumból", "mi még papucsban tekertünk". Szuper. Leszarom. És otthon hagyom majd a vasrudas sátram is ha megengeditek. Apropó sátor. Van egy egyszemélyes sátram még az utolsó ilyen kalandomról. Csinálok benne egy próbaalvást, hogy milyen benne öltözködni. Kiderül, hogy aludni és öltözködni se lehet benne. Tévút volt. Jöhet az új. Ahogy beérkezik egy rendelés a bike24-ről, már úton van a következő. Lehet kiteszik a fotóm mint a hónap vásárlója. Végre jó ránézni a ruhatárra. Én megnyugszom, kisfiam meg aggódik. Közel a dátum.
2026 tavasza. Kirakom az összes bringás ruhám az ágyra. Siralmas. Ez ide kevés. Vagyis ide is meg oda is. Ideje normális technikai ruházatot beszerezni. Igen, igen tudom: "Régen mi egy melegítő nadrágban meg egy pulcsiban tekertünk haza Belgiumból", "mi még papucsban tekertünk". Szuper. Leszarom. És otthon hagyom majd a vasrudas sátram is ha megengeditek. Apropó sátor. Van egy egyszemélyes sátram még az utolsó ilyen kalandomról. Csinálok benne egy próbaalvást, hogy milyen benne öltözködni. Kiderül, hogy aludni és öltözködni se lehet benne. Tévút volt. Jöhet az új. Ahogy beérkezik egy rendelés a bike24-ről, már úton van a következő. Lehet kiteszik a fotóm mint a hónap vásárlója. Végre jó ránézni a ruhatárra. Én megnyugszom, kisfiam meg aggódik. Közel a dátum.
Béta teszt, latinul discus hernia
2026 május. 4 hét van hátra. Addig belefér a BKTT azaz a Bükki Kerékpáros Teljesítménytúra és egy MRI. Már hozzászoktam, hogy a szervezetem egyfajta ellenségként tekint rám, de most erről én tehetek. A már szinte mindennapos kézzsibbadás és vállfájdalom miatt irány a manuálterápia, az MR és az ideggyógyász. A 40 perces MRI vizsgálaton is az utat tervezem fejben. Nem állít meg semmi. Diagnózis: 3 nyaki porckorong kiboltosulás. Hát köszi. Akkor felírom ezt is. Visszük a sérveket is. A BKTT különös értelmet nyer. Itt az idő tesztelni. És tényleg itt az idő, csak a rossz. 8 C° és eső. Most vagy soha. Merino aláöltözék fel, kamásni fel, Gore cuccok fel. Minden működik. Még ebben a szemét időben is. Kapja be a sérv.
2026 május. 4 hét van hátra. Addig belefér a BKTT azaz a Bükki Kerékpáros Teljesítménytúra és egy MRI. Már hozzászoktam, hogy a szervezetem egyfajta ellenségként tekint rám, de most erről én tehetek. A már szinte mindennapos kézzsibbadás és vállfájdalom miatt irány a manuálterápia, az MR és az ideggyógyász. A 40 perces MRI vizsgálaton is az utat tervezem fejben. Nem állít meg semmi. Diagnózis: 3 nyaki porckorong kiboltosulás. Hát köszi. Akkor felírom ezt is. Visszük a sérveket is. A BKTT különös értelmet nyer. Itt az idő tesztelni. És tényleg itt az idő, csak a rossz. 8 C° és eső. Most vagy soha. Merino aláöltözék fel, kamásni fel, Gore cuccok fel. Minden működik. Még ebben a szemét időben is. Kapja be a sérv.
Apa elmegy
2026 június 4. csütörtök. A csomagok teljesen készen, bringám a kocsiban. Ebédszünetben elugrok egy helyre ahol a legigénytelenebb szivacsokat lehet kapni. Tökéletes. Igénytelen de pont befér a két bringa közé. Bringák a helyükön. Munkaidő után irány másfél óra játék a gyerkőccel. Ma valahogy csak azok a játékok jók amiben az ölemben ül.
- Apa nem jó hogy elmész!
- Hozok epres csokit!
- Az mondjuk jó.
Nem volt egyszerű otthagyni a családot, de úton Miskolcra. Alvás ismerősnél. Hajnal 2-kor indulás.
2026 június 4. csütörtök. A csomagok teljesen készen, bringám a kocsiban. Ebédszünetben elugrok egy helyre ahol a legigénytelenebb szivacsokat lehet kapni. Tökéletes. Igénytelen de pont befér a két bringa közé. Bringák a helyükön. Munkaidő után irány másfél óra játék a gyerkőccel. Ma valahogy csak azok a játékok jók amiben az ölemben ül.
- Apa nem jó hogy elmész!
- Hozok epres csokit!
- Az mondjuk jó.
Nem volt egyszerű otthagyni a családot, de úton Miskolcra. Alvás ismerősnél. Hajnal 2-kor indulás.
Játék határok nélkül
2026. június 5. péntek hajnali 2 óra. Semmit nem aludtam. Kimerülten ülök a kocsiba. Nem tudom milyen lesz. Nem igazán érzem az erőt. Se az útra, se az ÚTra. Felveszem Istvánt és irány Riga. Még mindig hajnal de csak úgy dobáljuk ki a kilométereket az ablakon. A forgalom jó, az út jó, a zene rossz. Egy idő után rohadt unalmas a sok szlovák és lengyel adó, úgyhogy marad az online retro. 3 Bestiák és 2 Emergency House után elhagyjuk Krakkót. Még mindig jól haladunk. Varsó is letudva nagyobb fennakadás nélkül. Az időzónák miatt Litvánia hoz egy óra minuszt, meg egy kis "izgalmat". A helyközi buszjáratok legmarhábbja kerül elénk és hoz pár embert életveszélyes helyzetbe nem egyszer. Egy pillanatra elgondolkodunk, hogy talán Keanu Reeves tolja Sandra Bullock-kal, de mikor megelőzzük kiderül mégsem. A határokon úgy suhanunk át mintha nem is lenne, merthogy nincs is. Így esünk át Lettországba is. Ha itt megismerkedek valakivel akkor lett egy barátom. Na, irány Riga.
2026. június 5. péntek hajnali 2 óra. Semmit nem aludtam. Kimerülten ülök a kocsiba. Nem tudom milyen lesz. Nem igazán érzem az erőt. Se az útra, se az ÚTra. Felveszem Istvánt és irány Riga. Még mindig hajnal de csak úgy dobáljuk ki a kilométereket az ablakon. A forgalom jó, az út jó, a zene rossz. Egy idő után rohadt unalmas a sok szlovák és lengyel adó, úgyhogy marad az online retro. 3 Bestiák és 2 Emergency House után elhagyjuk Krakkót. Még mindig jól haladunk. Varsó is letudva nagyobb fennakadás nélkül. Az időzónák miatt Litvánia hoz egy óra minuszt, meg egy kis "izgalmat". A helyközi buszjáratok legmarhábbja kerül elénk és hoz pár embert életveszélyes helyzetbe nem egyszer. Egy pillanatra elgondolkodunk, hogy talán Keanu Reeves tolja Sandra Bullock-kal, de mikor megelőzzük kiderül mégsem. A határokon úgy suhanunk át mintha nem is lenne, merthogy nincs is. Így esünk át Lettországba is. Ha itt megismerkedek valakivel akkor lett egy barátom. Na, irány Riga.
Рига
2026. június 5. péntek késő délután. Megérkezünk a szállásra ami úgy néz ki mint az általános iskolai orosz tankönyvem 74. oldala. A "hall"-ban (mondjuk bejáratnak) ki van állítva egy GAZ M20, mint a szovjetúnió hagyatéka, de lényegében a parkolóban is állhatna. A recepción majdnem elvtárs-al köszönök, bár a legtöbb ott "lakó" inkább tűnik bevándorló munkásnak akik lehet hetekig is bérlik az olcsó szobákat. Ja a szoba. Amit kidobott anyám a gyerekkori szobámból azt ide a hotel-be hozták. A szőnyeg is gyönyörű replika. Na de a célnak megfelel. Aludni kell, meg enni egy jégkrémet. Mindkettőre alkalmas. A közeli kisbolt meglátogatása se hoz új örömet, talán csak az ezüstsirályok (helyi galambok) dobják fel a hangulatom. Riga ezen része felejthető, a többire meg nincs idő.
2026. június 5. péntek késő délután. Megérkezünk a szállásra ami úgy néz ki mint az általános iskolai orosz tankönyvem 74. oldala. A "hall"-ban (mondjuk bejáratnak) ki van állítva egy GAZ M20, mint a szovjetúnió hagyatéka, de lényegében a parkolóban is állhatna. A recepción majdnem elvtárs-al köszönök, bár a legtöbb ott "lakó" inkább tűnik bevándorló munkásnak akik lehet hetekig is bérlik az olcsó szobákat. Ja a szoba. Amit kidobott anyám a gyerekkori szobámból azt ide a hotel-be hozták. A szőnyeg is gyönyörű replika. Na de a célnak megfelel. Aludni kell, meg enni egy jégkrémet. Mindkettőre alkalmas. A közeli kisbolt meglátogatása se hoz új örömet, talán csak az ezüstsirályok (helyi galambok) dobják fel a hangulatom. Riga ezen része felejthető, a többire meg nincs idő.
Kompon áll
2026. június 6. szombat kora reggel. Irány Tallinn (igen itt már érnek a mássalhangzók). Átlépjük az újabb határt. Ha itt kötekszek valakivel akkor már osztom az észt. De ez se vidít fel, mert az oda vezető út nagy része felújítás alatt, így az amúgyis lassú tempo tovább csökken. Mivel korán indultunk, korán érünk oda. A komp 3 óra múlva indul csak. Marad a kocsiban csövezés, és rejtvényfejtés. A komp tűpontosan érkezik, és mikor az utolsó járművet is kihányja magából akkor jöhet a beszállás. Utaztam már kompon, nem is egyszer, de például az olaszországi komp élményem ehhez képest egy sima csorgás volt a 34-es buszon. Tiszta, igényes, szórakoztató, és komfortos. Irány a fedélzet. Egy hülye mindig kell aki sirályokat fotóz. Vállaltam a szerepet. Jött pár dolmányos sirály és egy két csér is. A kompon már muszáj volt valami főtt ételt venni, de nem gondoltam hogy itt fogom kipróbálni életemben először a magyaros IKEA-t. Töltött káposzta barna szósszal. Mondanám, hogy felejtős volt de még mindig emlékszem az ízére.
2026. június 6. szombat kora reggel. Irány Tallinn (igen itt már érnek a mássalhangzók). Átlépjük az újabb határt. Ha itt kötekszek valakivel akkor már osztom az észt. De ez se vidít fel, mert az oda vezető út nagy része felújítás alatt, így az amúgyis lassú tempo tovább csökken. Mivel korán indultunk, korán érünk oda. A komp 3 óra múlva indul csak. Marad a kocsiban csövezés, és rejtvényfejtés. A komp tűpontosan érkezik, és mikor az utolsó járművet is kihányja magából akkor jöhet a beszállás. Utaztam már kompon, nem is egyszer, de például az olaszországi komp élményem ehhez képest egy sima csorgás volt a 34-es buszon. Tiszta, igényes, szórakoztató, és komfortos. Irány a fedélzet. Egy hülye mindig kell aki sirályokat fotóz. Vállaltam a szerepet. Jött pár dolmányos sirály és egy két csér is. A kompon már muszáj volt valami főtt ételt venni, de nem gondoltam hogy itt fogom kipróbálni életemben először a magyaros IKEA-t. Töltött káposzta barna szósszal. Mondanám, hogy felejtős volt de még mindig emlékszem az ízére.
- Itt mindenki hülye?
- Itt? Mindenki!
2026. június 6. szombat dél körül. A komp már Helsinki partjainál tekereg, mi meg már a kocsiban várjuk a zöld jelzést. Kigurulunk a másik száz autóval együtt a rámpákon és ezennel belépünk hivatalosan is Finnországba. Azaz csak lépnénk. A határrendészet őrei úgy szednek ki minket, mintha napok óra ránk vártak volna. Megbeszéljük, hogy az angol jó lesz köztes rétegnek, és elindul a párbeszéd.
- Van önöknél drog, vagy nagy mennyiségű készpénz?
- Nincs.
- Honnan jöttek?
- Magyarországról.
- Hova mennek?
- Helsinkibe (nem hazudtam, hivatalosan ez még a terminál)
Kisebb csend...
- Mármint az autóval Helsinkibe - folytatom - de utána bringával Rovaniemibe.
Újabb csend. Odajön 1-2 újabb rendőr és finnül folytatják. A beszélgetésből kihallom a Helsinki és Rovaniemi szavakat. A hitetlen arcok stílust váltanak. Hozzák a drogkereső kutyát, a csomagtartót kinyittatják, a csomagokat kibontják. Pár finn mondatváltás után megkérdezik miért akarjuk ezt csinálni. Mosolyogva válaszolunk: Just for fun. Úgy érzem kezdik elhinni, hogy tényleg hülyék vagyunk. Oldódik a feszültség majd útnak engednek minket azzal, hogy azért vigyázzunk. Irány a reptér parkoló.
- Itt? Mindenki!
2026. június 6. szombat dél körül. A komp már Helsinki partjainál tekereg, mi meg már a kocsiban várjuk a zöld jelzést. Kigurulunk a másik száz autóval együtt a rámpákon és ezennel belépünk hivatalosan is Finnországba. Azaz csak lépnénk. A határrendészet őrei úgy szednek ki minket, mintha napok óra ránk vártak volna. Megbeszéljük, hogy az angol jó lesz köztes rétegnek, és elindul a párbeszéd.
- Van önöknél drog, vagy nagy mennyiségű készpénz?
- Nincs.
- Honnan jöttek?
- Magyarországról.
- Hova mennek?
- Helsinkibe (nem hazudtam, hivatalosan ez még a terminál)
Kisebb csend...
- Mármint az autóval Helsinkibe - folytatom - de utána bringával Rovaniemibe.
Újabb csend. Odajön 1-2 újabb rendőr és finnül folytatják. A beszélgetésből kihallom a Helsinki és Rovaniemi szavakat. A hitetlen arcok stílust váltanak. Hozzák a drogkereső kutyát, a csomagtartót kinyittatják, a csomagokat kibontják. Pár finn mondatváltás után megkérdezik miért akarjuk ezt csinálni. Mosolyogva válaszolunk: Just for fun. Úgy érzem kezdik elhinni, hogy tényleg hülyék vagyunk. Oldódik a feszültség majd útnak engednek minket azzal, hogy azért vigyázzunk. Irány a reptér parkoló.
It's starts!
2026. június 6. szombat délután. 0. nap. A tervezett nyitott parkoló helyett - mivel megtelt - egy zárt reptéri parkolóban hagyjuk a kocsit. Jobb is, mert mikor mi elkezdünk kipakolni, az eső elkezd szakadni. Majd egy óráig bénázunk. Bringák, csomagok, ruhák. Amúgy lehet ebben van egy kis tudatalatti időhúzás is. Nem szívesen indítjuk a túrát azzal, hogy szakadó esőben tekerünk, de hát ez van. Elindulunk az első szállás felé. Hűvös van, esik és emelkedik. Sokat, és zavaróan.
Az eső szép lassan alábbhagy, de nem áll el, így a ruha marad. Fülledten bénázok tovább. A kedv nem nő. Mármint bennem. Az agyam még nem állt át. A táj már alakul, de még lényegében Helsinki vonzáskörzetében tekerünk. A cél egyébként Järvenpää, és az egész napi táv mindössze 27km, de nem tűnik kevésnek. A gondolataim főleg afelé terelődnek, hogy mennyire fogja bírni a tüdőm, mikor fog zsibbadni a kezem, és egyáltalán végig tudom-e csinálni. Aztán mégiscsak hamar eljön a vége az eseménytelen útnak. A szállás előtt párszáz méterre van a bolt, ahol megbeszéljük, hogy inkább cuccok nélkül gurulunk vissza bevásárolni. A szálláshoz vezető út meglepően vadregényes, ahhoz képest, hogy végig fő és mellékutakon haladtunk. Az útról letérve egy elvileg autóval is járható ösvény vezet át a fák között. Esküszöm ez az út legjobb része. Bejutunk a házakhoz, amik szerintem mind szálláshelyek. Megtaláljuk a "sajátunkat", bejutunk a kapott kódokkal és körbenézünk. A szobánkat az emeleten találjuk meg, de mivel tök üres a ház, így nyugodtan szétpakoljuk a cuccainkat. Bolt után vacsora, és ezzel elkezdődik a kapcsolatunk a mikrózható készételekkel. Hosszú kapcsolat lesz. A szállás "nappalijában" találok egy zongorát, de olyan hamis hogy fáj rajta játszani így inkább csak pihenünk. Aztán jön a felismerés, hogy zuhanyzóval még nem találkoztam. Már majdnem írok a szállásadónak, hogy én vagyok a hülye vagy tényleg nincs, de aztán nagy nehezen megtalálom. Egy kintről nyíló helyiség a szauna és a zuhanyzó. Hülye voltam. Finnországban mindig a szaunát kell keresni. /Itt jegyzem meg, hogy a beszámoló írása közben tudom meg, hogy Finnországban több a szauna mint az autó./ Elmondom Istvánnak az új felfedezést, mármint, hogy hol a zuhanyzó, mire egy hölgycsoport érkezik, akik rögtön azzal kezdik (mi mással), hogy beröffentik a szaunát. Lebeszélem velük, hogy előtte mi zuhanyoznánk egyet ha lehet, ugyanis a szauna szinte teljesen egyben van a zuhanyzóval. Mint később kiderül, itt kb. mindenhol. Az esti rutin lényegében a másnap reggeli rutin időbeli lefelezése. Mindent megpróbálok készre pakolni, rendezni. Nem először csinálom, így még majdnem élvezem is. István viszont itt még teljesen káoszban, aminek hangot is ad. Az út során majd megtanulunk ezt azt. Agyő komfortzóna. Ébresztők be, alvás.
2026. június 6. szombat délután. 0. nap. A tervezett nyitott parkoló helyett - mivel megtelt - egy zárt reptéri parkolóban hagyjuk a kocsit. Jobb is, mert mikor mi elkezdünk kipakolni, az eső elkezd szakadni. Majd egy óráig bénázunk. Bringák, csomagok, ruhák. Amúgy lehet ebben van egy kis tudatalatti időhúzás is. Nem szívesen indítjuk a túrát azzal, hogy szakadó esőben tekerünk, de hát ez van. Elindulunk az első szállás felé. Hűvös van, esik és emelkedik. Sokat, és zavaróan.
Az eső szép lassan alábbhagy, de nem áll el, így a ruha marad. Fülledten bénázok tovább. A kedv nem nő. Mármint bennem. Az agyam még nem állt át. A táj már alakul, de még lényegében Helsinki vonzáskörzetében tekerünk. A cél egyébként Järvenpää, és az egész napi táv mindössze 27km, de nem tűnik kevésnek. A gondolataim főleg afelé terelődnek, hogy mennyire fogja bírni a tüdőm, mikor fog zsibbadni a kezem, és egyáltalán végig tudom-e csinálni. Aztán mégiscsak hamar eljön a vége az eseménytelen útnak. A szállás előtt párszáz méterre van a bolt, ahol megbeszéljük, hogy inkább cuccok nélkül gurulunk vissza bevásárolni. A szálláshoz vezető út meglepően vadregényes, ahhoz képest, hogy végig fő és mellékutakon haladtunk. Az útról letérve egy elvileg autóval is járható ösvény vezet át a fák között. Esküszöm ez az út legjobb része. Bejutunk a házakhoz, amik szerintem mind szálláshelyek. Megtaláljuk a "sajátunkat", bejutunk a kapott kódokkal és körbenézünk. A szobánkat az emeleten találjuk meg, de mivel tök üres a ház, így nyugodtan szétpakoljuk a cuccainkat. Bolt után vacsora, és ezzel elkezdődik a kapcsolatunk a mikrózható készételekkel. Hosszú kapcsolat lesz. A szállás "nappalijában" találok egy zongorát, de olyan hamis hogy fáj rajta játszani így inkább csak pihenünk. Aztán jön a felismerés, hogy zuhanyzóval még nem találkoztam. Már majdnem írok a szállásadónak, hogy én vagyok a hülye vagy tényleg nincs, de aztán nagy nehezen megtalálom. Egy kintről nyíló helyiség a szauna és a zuhanyzó. Hülye voltam. Finnországban mindig a szaunát kell keresni. /Itt jegyzem meg, hogy a beszámoló írása közben tudom meg, hogy Finnországban több a szauna mint az autó./ Elmondom Istvánnak az új felfedezést, mármint, hogy hol a zuhanyzó, mire egy hölgycsoport érkezik, akik rögtön azzal kezdik (mi mással), hogy beröffentik a szaunát. Lebeszélem velük, hogy előtte mi zuhanyoznánk egyet ha lehet, ugyanis a szauna szinte teljesen egyben van a zuhanyzóval. Mint később kiderül, itt kb. mindenhol. Az esti rutin lényegében a másnap reggeli rutin időbeli lefelezése. Mindent megpróbálok készre pakolni, rendezni. Nem először csinálom, így még majdnem élvezem is. István viszont itt még teljesen káoszban, aminek hangot is ad. Az út során majd megtanulunk ezt azt. Agyő komfortzóna. Ébresztők be, alvás.